. . .

Érdekes dolog lehet gyerekként megtudni, hogy ha felnősz, királynő lesz belőled. Érdekes dolog lehet az udvari élet, a megtervezett házasságok, a hatalmi pozícióban lévők megkörnyékezése, az árulások, szövetségek, manipulatív érdekkapcsolatok. Érdekes dolog lehet fiatal királynőként talpon maradni egy ilyen világban. Mindebből sajnos semmit sem tudtam meg a The Young Victoria című filmből, ami még a legutóbb látott The Wolfmannál is semmilyenebb. Nagyon felületes az egész, legfeljebb egy tíz perces nyálas bevezetőnek lenne jó egy olyan filmhez, amiben van is valami tartalom. Szegény Emily Blunt szép, és jól is játszotta azt, amit lehetett, de aki őt akarja látni, az inkább a Shunshine Cleaninget nézze meg, az jó film.

Ismétlődő mintázat a téridőben: az ember gondolatait annyira lefoglalja a másik iránti rajongás, hogy még azt sem veszi észre, ha gyakorlatilag semmit sem kap meg tőle abból, amire egy kapcsolatban vágyik.

Izgatja a fantáziámat a rejtélyes leány, aki egyre gyakrabban tűnik fel a kisboltban.

Egyébként meg arra jöttem rá, hogy nagyon kevés olyan lány van, aki valami hasonló dolgot keres, mint amit én.

Van, hogy látok valakiben valamit, és azt gondolom, hogy az a dolog számomra elérhetetlen magasságokban van, és nem veszem észre, hogy valójában már rég túlléptem rajta. Önértékelési zavar. Nehezen szokott leesni.

Fáradt vagyok. Nagyon. Vagy nem is fáradt, inkább kimerült. Jól esne egy hatalmas nagy alvás valami sötét helyen, és zúgjanak a nyárfalevelek a szélben, vagy essen az eső, vagy valami ilyesmi. Előtte megennék egy forró húslevest, azt a lágy fajtát, ami gyengéden átjárja az embert, és erőt ad. (Megölünk egy szerencsétlen csirkét, és megesszük, hogy erőt adjon. Nyugati voodoo.) Aki tud ilyet főzni, azt feleségül veszem.

Vonzanak a magukra hagyott szomorú leányok. A törött szárnyú angyalok. Nem tudom, miért.

Éjszaka állandóan felébredtem, de így legalább emlékszem egy csomó álmomra. Megcsókoltam egy lányt, akinek ez nagyon nem tetszett, aztán katonák elől kellett bújkálnom, akik házról házra átfésülték az egész várost, és megöltek mindenkit (ez rendszeresen visszatérő elem). Később volt nálunk egy csomó lány, az egyikük nagyon tetszett, ezért elvittem magammal és megmutattam neki, hogy hogyan lehet elefánttal repülni.

A Shutter Island jó film. (A mellettem ülő emós hajszerkezetű ifjú szerelmesek végigsmárolták a felét.) Újra meg fogom nézni. Hazafelé Bartók rádiót hallgattam, álomszerű élmény úgy végigsuhanni a városon, hogy közben kórusok énekelnek.

Aludni, aludni, aludni.

Egyébként meg van tengeralattjáróm :)